Laktóz intolerancia= tejcukor-emésztési zavarok

A vékonybél bolyhaiban levő tejcukorbontó enzim (laktáz) bontja le a laktózt (diszacharidot) egyszerű cukrokra (monoszaharid), szőlőcukorra (glukóz) és galaktózra. Ezek felszívódásuk után a májba kerülnek, ahol a galaktóz is glukózzá alakul. A szőlőcukor pedig a szervezetünk szükségleteinek megfelelően vagy keményító (glikogén) formájában raktározódik (máj, izom, zsírszövet), vagy sejtjeinkben "elégve" energiát szolgáltat.

A betegség okai és következményei

A tejcukorbontó enzim (laktáz) igen ritkán veleszületetten teljesen hiányozhat. Elvétve előfordulhat az is, hogy valamilyen gyógyszer károsítja átmenetileg a működését. 

Leggyakoribb azonban az, hogy felnőttkorra erősen csökken a vékonybél tejcukorbontó enzimjének mennyisége. Ezekben az állapotokban a vékonybélbe jutott tejcukor nem bomlik le glukózra és galaktózra és így felszívódni sem tud. A laktóz a sterilnek tekinthető vékonybélből tovább jut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok lebontják. Egyrészt gáznemű anyagokra, például: metán, hidrogén és szén-dioxid. A gázzal telt belek feszülése hasi fájdalmat okozhat. 

Másrészt a bakteriális lebontás során rövid szénláncú szerves savak is keletkeznek (tejsav, vajsav, acetecetsav). Ezek a vastagbélből már nem tudnak felszívódni, sőt, vizet kötve növelik a béltartalmat. Ez lazább székletet, illetve hasmenést okoz.

A betegség eredetéről

A tejcukor-felszívódási zavar világszerte sok millió embert érint. Bizonyos népcsoportokban (indiánok) előfordulása közel 100 százalékos. 

A magyar felnőttlakosságban 15-30 százalék közötti gyakoriság valószínű. A felnőttkorra kialakuló tejcukorbontó enzim (laktáz) hiánya egyértelműen öröklődik. 

A földrajzi különbségek magyarázata többfajta elmélet is született. A legvalószínűbb az, hogy az ősidőkben állattenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkozó népeknél egy évezredekkel ezelőtti mutáció tette lehetővé a laktázaktivitás fennmaradását. A mutáns egyedeknél a tejfogyasztás nem okozott panaszokat, a tej tápanyagai jobban hasznosultak, ez túlélési előnyt jelentett. Mivel a magyar népesség nagyobb része képes a tejcukor felnőttkori bontására, ez közvetett bizonyítéka annak, hogy őseink főleg állattenyésztéssel foglalkozhattak.

Táplálék-felszívódási zavarokhoz vezet

A tejcukorlebontó enzim csökkent működése az előbbiekből adódóan felszívódási zavarhoz (malabszorpció) vezet. Ez önmagában, ha a tejcukorfogyasztás nem halad meg bizonyos mértéket, nem mindig okoz panaszt. Ha a felszívódási zavarhoz kifejezetten panaszok is társulnak, akkor tejcukor-összeférhetetlenségről, laktózintoleranciáról beszélünk. Ilyenkor tej vagy laktóztartalmú élelmiszer fogyasztása után hasi teltségérzés, fokozott bélmozgás, bélkorgás, haspuffadás, hasi fájdalom, lazább vagy hasmenéses széklet jelentkezik. 

A köznapi életben az előbbi tüneteket helytelenül tejérzékenységnek nevezik. A tejérzékenység (allergia) azonban a laktózintoleranciával szemben eléggé ritka, főleg kisgyermekkorban fordul elő és a tejfehérjék okozhatják.

A kivizsgálás menete

Laktózintolerancia-gyanúnál a kivizsgálás menete a következő. Hasi panaszok esetén mindig ki kell zárni az egyéb szervi, bélrendszeri megbetegedéseket. 

Ha ilyent nem találunk, akkor éhgyomorra 50 gramm laktózzal terheléses vizsgálatot végzünk a felszívódási zavar bizonyítására. A laktóz elfogyasztása után jelentkező hasi panaszok (puffadás, görcs, hasmenés), a széklet vegyhatásának savanyúvá válása (a fel nem szívódott szerves savak miatt), valamint a felszívódás elmaradása miatt nem észlelhető vércukor-emelkedés laktózintolerancia mellett szól. 

A fel nem szívódott laktóz bakteriális elterjedése során keletkezett, a vastagbélből a keringésbe jutott hidrogéngáz a tüdőn keresztül távozik. Mivel a szervezetben semmilyen egyéb módon nem képződik hidrogén, ennek megjelenése laktózfogyasztás után a kilélegzett levegőben, akár csak nyomokban is (20 milliomod térfogatszázalék felett), egyértelműen laktózfelszívódási zavarra utal. 

Forrás: Informed.hu